Ha mindazt megtennénk, amire képesek vagyunk,
szó szerint saját magunkat is elkápráztatnánk.
Thomas Alva Edison
Az egészségügyben tapasztalható jelenlegi helyzetnek több oka is van. A hírek legtöbbször a hiányzó pénzekről, eszközökről, emberi erőforrásokról és sorban állásokról szólnak leginkább. Ezek valóban gondot jelentenek, de ezek „csak” a tünetei, következményei a valódi problémáknak. A gyökér okok ezek mögött találhatók és nem zárhatók be a 4 éves politikai ciklusok kalitkájába. Így, legtöbbször nem kerülnek felszínre és ezért nem is kezelik őket.
A felszín alatt található alapvető problémák például: a személy tiszteletének, a teljes ember kezelésének, a kereslet-kínálati egyensúly folyamatos kielégítésének, vonzó példaképek tudatos bevonásának hiánya. Emellett a rendszerben hihetetlenül sok az értéket nem teremtő elem, amelyekért ma még fizetünk. A rendszer elemei közötti együttműködés sem valósul meg kielégítő módon. Ez szintén nagy pénzügyi és egyéb veszteségeket okoz, melyeket ma még szintén megfizetünk. Ilyenek például a rossz közérzet a munkahelyeken, a stressz okozta többlet teher. Ilyen helyzetben a kreativitás, az innováció, melyekhez amúgy különleges adottságaink vannak, igen alacsony szintre zsugorodik össze.
Az egészségügyből sok minden hiányzik, melyek pótlásához külső forrás szükséges. Azonban a külső forrás egyedül nem fogja biztosítani a személy tiszteletét, a teljes ember kezelését. Ehhez a közreműködők személyes elkötelezettségére, együttműködésére is szükség van. Az együttműködés alapképlete: kétszer kettő lehet akár tíz is. Azaz, az együttműködésben olyan többlet források találhatók, melyek csak a folyamat megvalósulásakor jelennek meg. Ezeket ráadásul nem lehet elvonni vagy ellopni sem. Folyamatosan újra termelődnek és nem szükséges többlet pénzügyi forrás működésükhöz. A jelenlegi szakmai folyamatok és protokolok sok helyen értéktelen elemekkel vegyülnek. Ezek felkutatása és kiiktatása kis befektetéssel elérhető. Így, a kiadott adóforintok költséghatékonyabban hasznosulhatnak. A kereslet-kínálat egyensúlyi állapotát sem pusztán a külső anyagi források fogják biztosítani. Szükséges hozzá, hogy a betegeket is megkérdezzék, felvilágosítsák igényeikről és lehetőségeikről.
Tanulságos szakmai példát olvastam egy amerikai kórház átalakításának projektjéről. A kórházban folyamatosan csökkent a betegek száma. A jelenségre nem bezárásokkal és elbocsátásokkal reagáltak az érintett vezetők. Feltették a kérdést: MIÉRT történik ez? Kiderült, hogy a betegek és hozzátartozóik nem elégedettek a kórház nyújtotta szolgáltatásokkal. Ez volt a tükörben. Mit léptek rá az illetékesek? Megkérdeztek minden érintettet: betegeket, hozzátartozókat, orvosokat, ápolókat, takarítókat, fenntartókat, beszállítókat, hogy mi segítene a szolgáltatás színvonalának emelésében? Hónapokig gyűjtötték az információkat, majd rendszerezték és nyilvánosan (internetes honlap, kórház főbejárata, stb.) bemutatták az érintetteknek. Megkértek mindenkit, hogy fűzzön hozzá megjegyzéseket és tegyen javaslatokat. A begyűjtött anyagokból egy stratégiai tervet készítettek és ezt is megvitatták az érintettekkel. Majd javítottak a stratégiai terveken. Ezután kidolgozták az operatív (gyakorlati tennivalók) tervet. Szintén megvitatták és javítottak rajta. Ezután elindították a megvalósítást és folyamatosan kérték és kapták a visszajelzéseket, javaslatokat. Végül kb. két-három év múlva azt tapasztalták, hogy a kórház szolgáltatásai iránti érdeklődés a többszörösére nőtt.
A történet tanulsága, hogy egy fejlesztést nem lehet az összes érintett arányos és számára is kielégítő bevonása nélkül végrehajtani. A változáshoz minden érintett tudására és elkötelezettségére szükség van. Nagyon értékesek vagyunk és mindenünk megvan hozzá, hogy együtt hihetetlen eredményeket érjünk el. Ha elkezdjük, biztosan SIKERÜLNI fog.
Kívánom, hogy mielőbb átélhessük a növekedésből származó ÖRÖMÖT.
Pribék László
Piliscsaba, 2010. május 27.